WATTPAD

FIGYELEM EMBEREK!

ATKÖLTÖZTEM A WATTPADRA! 

LINK---> http://w.tt/1QV6E78

7. Fejezet - Éjjeli vendég

- Én megyek aludni, mert már fáradt vagyok, és holnap nem fogok bírni felkelni! - jelentette ki Louis, mire mind egyetértően kezdtünk el bólogatni.
- Azt hiszem, és is megyek aludni. - állt fel Harry félálomban.
- Hát, akkor én is. - mondta Stell.
- Megyek megmutatom nektek a szobákat. - álltam fel az ágyamról, majd halkan kinyitottam az ajtót, ügyelve arra, hogy nehogy valakit felkeltsek.
- Gyertek! - intettem oda halkan a fiúknak, mire ők követtek engem a folyosó végén lévő ajtókhoz.
- Ez a két szoba az. - mutattam az egymással szembe lévő ajtókra.
- Köszi Blair. - mosolyodtak el egyszerre, mire engem kirázott a hideg.
- Hát...nincs mit. - bólintottam, majd megvártam, míg bemennek a szobájukba, és én is visszaindultam az enyémbe.
- Blair! - kiáltott utánnam valaki halkan. - hátrafordúltam, hogy megnézzem, hogy ki szólt nekem, majd Harryt pillantottam meg, ahogy az atóba kapaszkodva félig 'kilóg'.
- Igen? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ha.. - kezdett volna bele, de nem fejezte be a mondatot. - Mindegy. Jó éjt! - intett mosolyogva, én pedig értetlenül bámultam a hült helyére.
- Blair, minden oké? - szólalt meg mögülem Stell.
- Ja, igen persze. - ráztam meg a fejem, majd egy jó éjszakát után én is bementem a szobámba.

~*~

Nem hiszem el!
Több mint 1 órája itt forgolódok, de nem bírok elaludni! Valamit tennem kell ez ellen.
- Megvan! - ültem fel az ágyon. Lemegyek forró kakaót inni, attól mindig bealudtam kiskoromban, hátha most is fog működni.
Gyorsan felpattantam, majd magamra kaptam a rózsaszín pihe puha köntösömet, és halkan lebotorkáltam a konyhába.
Ott behúztam magam után félig az ajtót, és a villanyokat felkapcsolva nekiláttam a kakaó készítésének.

Miután megittam, éreztem, hogy a szemem lassan csukódik lefele, ezért vissza felbotorkáltam a szobámba. 

A folyosón a tekintetem akaratlanul is Harryék ajtója felé vándorolt.

Vajon ő is fent van? Ha igen mit csinálhat?

Állj Blair! Miért is érdekel ez téged ennyire?

Mielőtt elleptek volna a hülye gondolataim, gyorsan besasszéztam a szobámba, levettem a köntösöm, és vissza befeküdtem az ágyamba. 

- Te sem tudsz aludni? - szólalt meg hirtelen valaki mellőlem, mire én sikítva felugrottam, és ennek köszönhetően leestem az ágyról.

- Bazdki! - ültem vissza. - Ember, te teljesen megőrültél? - kérdeztem Harry-től idegesen. - Mi van, ha szívrohamot kapok?

- Újraélesztelek. - mondta, és még a sötétben is láttam, ahogy elvigyorodik.

- Mit keresel te egyáltalán itt? - ráztam meg a fejem értetlenkedve.

- Nem tudtam aludni. - vonta meg a vállát. - Láttam, ahogy lesétálsz a konyhába, ezért gondoltam megleplek, mire visszajössz. - mondta mosolyogva, miközben betakarózott nyakig.

- De most így teljesen rámjött a fáradtság - ásított egy nagyot.

- Akkor menj vissza az ideiglenes szobádba és aludj! - mutattam az ajtó felé.

- Hjajj. Ez az ágy annyira kényelmes! - morgott egyet, mire én akaratlanul is kuncogtam egyet - Itt akarok maradni - hunyta le a szemét.

- Nem fogok veled aludni. - jelentettem ki, de semmi határozottság nem volt a hangomban. Istenem Blair! Mi történt veled?

- Na gyere, Blair. - emelte fel a karját a takaróval együtt. - Nem harapok. 

- Harry nem! Nem alszok veled! Hányszor mondjam még el? 

- Eddig még csak egyszer mondtad. De felőlem hajtogathatod itt, addig én alszok. 

- Menj vissza a szobádba Harry - mondtam neki mégegyszer.

- Blair! Ne legyél má ennyire akaratos!  Gyere és feküdj le, aludj egy jót. Nem fogok hozzád nyúlni. - fújta ki fáradtan a levegőt.

- Rendben, de akkor tényleg ne fogdoss! - feküdtem le megadva magam, majd az ágynak teljesen a szélére húzódtam.

- Szörnyű vagy. - nevetett fel, mire én csak elmosolyodtam.

- Nem foglak megenni. - mondta, majd megszegve az igéretét két kezét a csípőmre helyezte s magához húzott olyan közel amennyire csak tudott.

- Azt mondtad, hogy nem érsz hozzám! -próbáltam mérgesen beszélni vele, de nem ment. Elgyengített, és ez nagyon nem tetszett. 

- Shh. Mostmár tényleg aludj! - furta fejét a nyakhajlatomba, majd nyomott oda egy puszit, én pedig összerezzentem forró ajkaitól.

~*~

- Hát nem édesek? - hallottam meg barátnőm hangját.

- De kis cukik. - válaszolt neki Louis. 

Fél szememet kinyitottam, majd miután az órára nézve megállapítottam, hogy 8:00 van, megfordúltam, hogy szembe legyek Stelláékkal.

- Mit bámultok? - vontam fel a szemöldököm, miközben fintorogva lehámoztam magamról Harry kezeit.

- Olyan édesen aludtatok együtt - tette a szívére a kezét Stell.

- Kussolj! Kényszerített rá! - húztam össze a szememimet, miközben Harryt vizslattam.

- Én is itt vagyok. - szólalt meg a gondolataimban említett személy álmosan.

- Hát igen itt vagy, pedig nem ebben a szobában kéne lenned! - rivallok rá idegesen.

- Alvajáró vagyok! - fordúlt a másik oldalára.

- Aha.. - húztam el a számat, majd felálltam, és Louis-ék mellett elsétálva bementem a gardróbba, hogy előkészítsek magamnak valami ruhát.

6. Fejezet - Ottalvás

*Harry szemszöge*

- Sziasztok! - köszöntem Louis-nak és Stellnek, amint kiértem hozzájuk a kapuhoz.

- Szia! - köszöntek vissza egszerre mosolyogva.

- Mizu? - kérdezte Louis, miközben elindultunk Blair háza felé. 

- Semmi, minden oké. Veletek? 

- Velem is. - bólint Louis.

- Én is megvagyok. - mosolyog rám Stell. - Blair ma suli után eltűnt, nem tudjátok, hogy merre volt? 

- Velem jött haza. - mondtam neki.

- Mi? - kerekedtek ki a szemei.

- Ennyire hihetetlen? - nevettem fel. - Útközben találkoztunk, és együtt sétáltunk, mivel kiderült, hogy nem messze lakunk egymástól. - vontam vállat mosolyogva. Kész rejtéj ez a lány. És ez nekem tetszik. Egyszer kedves, egyszer pedig a tekintetével ölni tudna. Felkeltette az érdeklődésemet, a viselkedésével, és persze azzal is, hogy eszméletlenül szép. Bizalmába fogok férkőzni, és megszerezni magamnak. Kerül amibe kerül, nekem kell ez a lány!

- Harry! - hallom meg a nevemet magam mögül.

- Igen? - fordulok gyorsan meg, és látom, hogy Louis-ék egy ajtó előtt állva értetlenül néznek engem.

- Minden oké? - kérdezi Stell, és becsenget. - Megjöttünk.  - mutat a házra. 

- Persze, minden rendben van, csak egy kicsit elkalandoztam. - túrtam a hajamba, majd odasétáltam melléjük.

- Sziasztok! - lépett ki az óriási ajtón egy kb az én édesanyámmal egyidős nő. 

- Helló Bess! - köszönt neki Stell.

- Gyertek be, Blair fent van a bátyjával, menjetek csak fel! - igazított minket útba, majd miután lehúztuk a cipőnket, Stell-t követve felmentünk az emeletre.

- Oh, baby, I was there for you.All I ever wanted was the truth, yeah, yeah. - mielőtt beléptünk volna, egy angyali hang ütötte meg a fülünket.

- Ez Blair..? - kérdezte kikerekedett szemekkel Louis.

- Igen. - mosolyodott el Stell.

- Hagyd abba! - nevetett fel, teljes szívéből és őszintén. 

- Ő tud nevetni? - kérdezte Louis, mire Stell felkincogott, majd óvatosan megütötte. 

- Persze, hogy tud, de még mennyire! Csak sosem mutatja ki. Egy falat zár maga köre amint elhagyjuk a házat. Senki sem ismeri az igazi énjét, rajtam és a családján kívül. - rázza meg a fejét. Én meg akarom, és meg is fogom ismerni! Lefogom rombolni azokat a falakat! Bármibe is kerül! 

- Menjünk be. - suttogja, majd kimyitja az ajtót, és a résen bedugja a fejét.

*Blair szemszöge* 

- Helló marslakók - nyitott be valaki, majd amint hátra fordúltam megláttam legjobb barátnőm fejét az ajtóban.

- Szia Stell! Mizu? - pattantam elé vigyorogva.

- Látom jó kedvedben vagy! - nevetett fel. - Hali Niall. - mosolygott a testvéremre.

- Mizu Stell - biccentett felé.

- Hoztam két vendéget. - tárta ki teljesen az ajtót, mi pedig megpillantottuk Harry-t és Louis-t.

- Sziasztok! - intettem nekik, és elkezdtem felépíteni magam köre azokat a bizonyos falakat.

- Sziasztok! - köszöntek vissza egyszerre.

- Niall én megyek, mert elkell kezdeni egy hülye projektet vagy mit. - fordultam testvérem felé, mire ő csak bólintott, mi pedig átbaktattunk az én szobámba.

- Nos... Hogyan is képzeltétek el ezt az egészet? - tette fel az első kérdést Stell.

- Valójában fogalmunk sincs. - rázta meg a fejét Harry.

- Blair neked van valami ötleted? - pillantott rám Stell.

- Nincs - vontam meg a vállam - igazából semmi kedvem ehhez.- Dőltem el az ágyamon, majd az arcomra szorítottam egy párnát. 

- Nekünk sincs hidd el - sóhajtott fel fáradtan Louis. 

- Mennyi az idő? - vettem el az arcom elől a párnát.

- 8 óra van kereken. - nézte meg a telefonján Harry.

- Nézzünk egy filmet - pattantam fel, majd a falra felszeret plazma tv felé vette az irányt - Van még egy csomó időnk, hogy befejezzük. Egy nap nem számít semmit. - néztem rájuk kérdőn.

- Én benne vagyok. - vont vállat Harry.

- Oké - egyezett bele Stell és Louis egyszerre. Félelmetes összhangban vannak.

- És...szóval....ha akartok... - hú nagyon nehéz kedvesnek lenni két idegennel... De megígértem magamnak is és Harry-nek is, hogy megpróbálom.. - Szóval.. Itt aludhattok.. Ha akarok... - Stell szemeit kimeresztve nézett engem, én pedig csak megvontam a vállam, és a fiúkra néztem.

- Nekem jó, csak akkor felkell hívnom anyát, hogy hozzon cuccot. - mondta mosolyogva Louis. 

- Nekem is. - villantott egy féloldalas  mosolyt Harry is.

- Nekem van itt cuccom. - vont vállat Stell. - De felkel hívnom anyát.

- Akkor...szólok én is anyának. - slisszoltam ki az ajtón. 

Ahogy kiértem, kieresztettem a bent tartott levegőt. Izgultam, mert már régen voltam ennyire kedves idegenekhez. Ha nemet mondtak volna, kipateroltam volna őket, az egyszer biztos.

- Anya! - kiáltom el magam, ahogy leérek.

- Nappaliban vagyok! - hallom a hangját az említett helység felől.

- Nem baj, ha itt alszanak a barátaim? - mutatok a lépcső felé.

- Dehogy! Megyek húzok fel nekik ágyneműt! - pattan fel izgatottan, majd felszalad az emeletre, hogy azt tegye amit említett.
Megforgattam a szemem, majd én is felszaladtam vissza a szobámba.
- Anya teljesen be van zsongva. - téptem fel az ajtót. - húz fel mindenkinek ágyneműt.. meg ilyesmi. - ugrottam az ágyamra, és felsikítottam, mert valami beleállt a hátamba.
- Blair minden oké? - pattantak mellém.
- Nem egészen. -szisszenek fel, majd óvatosan felemelem magam, és kiveszek magam alól egy.... csavart?
- Mit keres csavar az ágyadban? - vette ki értetlenül a kezemből az említett tárgyat Harry.
- Fogalmam sincs. -vontam vállat, majd megdörzsöltem a fájó pontot, a többiek pedig visszaültek a helyükre.
- És hogy lesz az alvás? - kérdezte Stell, mire anya rontott be a szobába.
- Szóval gyerekek. - állt meg a szoba közepén - Az előbb járt itt 2 anyuka, és ezeket hozták. - tett le két táskát a földre. - Mellesleg nagyon jó fejek voltak! Kedvelem őket!- mosolyodott el -  Gondolom fiúk ez a tiétek. - nézett rájuk, majd a fejéhez kapott. - Még be sem mutatkoztam nektek. - lépett Louis elé. - Bella Hemmings vagyok. De szólítsatok csak Bess-nek! - mosolygott rájuk anyám, majd ahelyett, hogy kezet fogott volna velük, megölelte őket.
- Harry Styles vagyok.
- Én pedig Louis Tomlinson. - mondták mosolyogva.
- Rendben. Akkor a vendég szobákban megágyaztam mindenkinek. - jelentette ki mosolyogva. - Majd Blair megmutatja nektek, hogy hol vannak. Stell, te neked pedig a szokásos helyen ágyaztam meg . - fordult barátnőm felé.
- Köszönöm Bess imádlak! - dobott felé egy puszit, mire anyám elkapta azt, aztán zsebre vágta, és egy köszönés után ki baktatott a szobából.
- Jó fej anyád van! Bírom! - bólogatott elismerően Louis.
- Várj amíg megismered az Apját! - nevetett fel Stell. 

5. Fejezet - Normális beszélgetés

- Blair! - szólalt meg valaki a hátam mögül. Megfordultam, és Harry-be botlottam bele. Szó szerint,

- Szia - mosolygott le rám. Istenem miért kell nekem ennyire kicsinek lennem?

- Szia. - dörmögöm az orrom alatt, majd újra elindulok a hazafelé vezető úton.

- Hé! Várj már meg! - kiált fel, és mellém kocog.

- Mit szeretnél? - pillantok rá felvont szemöldökkel.

- Hazamenni. - vonja meg a vállát, majd zsebre vágja a kezét, és úgy sétál tovább mellettem.

- És..? - ráncolom össze a szemöldököm értetlenül.

- Mi és? - mosolyodik el - Én is erre lakom. - von vállat. Igen, csak is én lehetek ennyire 'szerencsés'.

- Értem.. - bólintok, majd felhelyezem a fülhallgatómat és bekapcsolom a zenét, ami teljesen megnyugtat. 

Nem vettem fel teljes hangerőre, mert valahogy éreztem, hogy még beszélgetést fog kezdeményezni. 

- Miért vagy ennyire ellenszenves? - kérdezte. 

- Nem vagyok az - vontam vállat, majd egy kavicsba rúgtam.

- De! Nem beszélsz velem, és úgy nézel rám, mintha megakarnál ölni. - nevet fel kínosan.

- Én mindenkivel ilyen vagyok. - ismétlem meg azt a mozdulatot a vállammal.

- Nem igaz. Stell, Niall. Velük nem! Akkor ott van Zayn és Liam még, ha jól emlékszem a nevükre. Na meg Louis-sal sem vagy annyira utálatos, mint velem.

- Mert Niall a testvérem. Stella pedig a legjobb barátnőm! A többiek pedig a haverjaim.

- Louis?

- Ő nem bámult 45 percen keresztül! - förmedek rá idegesen.

- Aha! Szóval ez böki a csőröd. Sajnálom! Felkeltetted az érdeklődésemet! - nevetett fel, mire én kikerekedett szemekkel meredtem rá, és nem válaszoltam semmit.

- Na kérlek! Csak paróbáljunk meg legalább normálisan beszélni egymással! - unszolt.

- Rendben.. - forgattam meg a szemem, és egy halván mosolyt küldtem felé.

- Látod, nem is olyan nehéz - mosolyodott el ő is, majd megállt. 

- Én itt lakom! - mutatott egy elég nagy házra.

- Rendben. - bólintottam - Én a következő utcában - nevettem fel.

- Akkor szia, hamarosan találkozunk! - intett.

- Tessék? - kérdeztem értetlenül.

- Hát... Tudod! A projekt! - emlékeztetett.

- Basszus tényleg - kaptam a fejemhez. - Najo, akkor szia! - köszöntem el tőle, majd gyors léptekkel magam mögött hagytam őt.

~*~

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, amint beléptem a házba.

- Szia kincsem! - köszönt anya a konyhából.

- Hali! - léptem be.

- Blair! A cipőd! - rázta meg rosszallóan a fejét, mire én kimentem, és levettem magamról.

- Niall itthon van? - kérdeztem tőle.

- Szobájában van. - intett a fejével, és megkavarta a levest.  Felsiettem először az én szobámba, ott ledobtam a táskám az ágyamra, és átmentem hozzá.

- Sziaaa! - rontottam be kopogás nélkül, majd ledobtam magam az ágyára, és a rajta pihenő gitárt kezdtem el pengetni.

- Nagyon szeretem, amikor kopogás nélkül állítasz be! - lépett ki egy törölközővel a derekán a fürdőből. A haja vizes és  a homlokára van tapadva. Ha valaki látná, egyből elolvadna. De mivel nekem ő a testvérem, ezért csak ennyit szólok a 'szexi' látványhoz.

- Fúj! Takard már el magad! - szorítom a fejem az egyik párnába.

- Így jár az, aki rám tör! - dobott meg egy törölközővel, mire belőlem kitört a nevetés.

- Kuss! - pillantottam rá, és szerencsére már volt rajta egy boxer, a melegítő felhúzása pedig folyamatban volt.

- Játssz valamit! - mutatott a gitárra. Nem kellett kétszer mondania, a kezembe vettem a kis szépséget, és elkezdtem pengetni.

- Down to Earth. Keep 'em falling when I know it hurts. Going faster than a million miles an hour.Trying to catch my breath some way, somehow. - kezdte el énekelni azt a számot, amit egyszer régen még együtt írtunk. Eszméletesen jó hangja van, és nem hiszi el nekem, hogy mennyire tehetséges.

- How many nights does it take to count the stars? That's the time it would take to fix my heart.Oh, baby, I was there for you.All I ever wanted was the truth, yeah, yeah. - énekeltem én is, majd elkezdtem nevetni, mert idióta fejeket kezdett el vágni.

- Hagyd abba! - teszem le a gitárt nevetve, majd elterülök az ágyon, ő pedig leül velem szembe a fotelra.

- Mit? - kérdezi vigyorogva.

- Te beteg vagy! - rázom meg a fejem, nem is törődve az előző kérdésével. Válaszként pedig egy párnát kapok a pofámba.

- Ezt most visszakapod! - pattantam fel, majd az arcára szorítottam a párnát, ő pedig elkezdett rugkapálózni alattam, így a földre estem, a nevetés pedig kitört belőlem.

3. + 4. Fejezet

- Nem harapok! - szólalt meg egy hang mellőlem. Asszem Harry. Felnéztem rá, majd nem is törődve vele fejem visszatettem a kezemre.

- Blair! Ez itt nem a bölcsőde, hogy reggel délben alvást tarts magadnak. Vagy legalább ne az én órámon! - csapott a padomra a tanár, én pedig felemelkedtem, és unottan néztem tovább az órát.

- Psszt. - bökött meg Stell. 

- Mi van? - néztem rá.

- Ez a gyerek nem is annyira rossz! - mondta suttogva, miközben a szemöldökét húzogatta, és Louis-ra mutatott. Louis ugye?

- Nagyon jó! - tartottam fel neki a hüvelyk ujjam.

- Már megint mi a bajod? - sóhajtott egyet.

- Semmi. Mi lenne? - kérdeztem.

- Beszélgess.. - kezdett volna bele, de a tanár félbeszakította.

- Na jó! Elég volt! Stella és Louis helyet cserélnek! Nem fogom ezt tovább hallgatni! - rázta a fejét idegesen a tanár, a két személy pedig felállt és a tanár utasítása szerint helyet cseréltek.

- Rendben. Párokban fogunk dolgozni. Mindenki a mellette ülő felé fordul. - mondta az osztály pedig csinálta. - És aki bal oldalt ül, feláll, és kijön és a padjához viszi ezeket. - tett ki a padra különlegesebbnél különlegesebb dolgokat. Gondolom valami kísérletet csinálunk.

- Nos, a következő feladat, pedig az, hogy mindenki megnyitja a gázt - mutatott az említett dologra - Majd a vizes tálat, amiben a só van, felrakod, erre a kis négy lábúra. - mutatta fel.

- Okééé! - kiáltott be Matt. - értjük! - tette fel a két kezét. Ezek szerintem nem csak nekem volt lassú ez a magyarázásos tempó.

- Rendben. De Matt, ha megmersz bármit is kérdezni, bevágom neked  az egyest! - mondta szigorúan a tanár, majd bólintott, ezzel engedélyezve azt, hogy elkezdjük a kísérletet.

- Végre! - pattantam fel, miután meghallottam a csengőt. Utolsó óra következik, és utánna mehetek végre haza.

- Blair! Azért ennyire ne örülj, mert meghosszabbítom az órát! - mutatott rám összevont szemöldökkel a biosz tanár.

- Bocs. - motyogtam magamban, majd visszahuppantam a helyemre.

- Na szóval a házi a következő lesz. Több csoportok lesznek. 4 fős.  Kirakom a táblára, hogy ki- kivel lesz! A feladatotok pedig az, hogy készítsetek egy csontvázat, és minden egyes csontnak a nevét írjátok oda valamilyen úton,módon! 2 hetetek van rá! - csapta össze a kezét, majd a papírokat mint említette, kirakta és már ki is viharzott a teremből.

- Megyek megnézem, hogy kivel leszek, meg téged is. - pattant fel Stell a helyéről, majd arréblökve mindenkit a táblához lépett. Láttam, ahogy az újjával keresi a nevét, majd miután megtalálja, megfordúl és egy elég érdekes mosollyal az arcán visszaül mellém.

- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? - nézett rám.

- A jóval. - vontam vállat.

- Égy csapatban vagyunk - mosolyodott el.

- És mi a rossz? - vontam össze a szemöldököm.

- Háát. Harry és Louis a másik két csapattársunk. - húzta el a száját.

- Ahj.. - döntöttem hátra a fejem, majd megláttam a két említett személyt közelíteni felénk.

- Hát úgy tűnik egy csapatban leszünk. - tárta szét mosolyogva a kezét Louis. Ő szinpatikus. De Harry túl sokat néz engem, és ez nagyon idegesít.

- Igen, nagyon úgy tűnik. - álltam fel a helyemről, majd megálltam az ajtóban Stell-re várva.

- Menjünk kajálni! Ez egy 30 perces szünet. - nézett Louis-ra Stell, mire a fiú mosolyogva bólintott, és Harry-vel együtt követni kezdtek minket az ebédlő felé.

- Csá csajok, és fiúk - csapódtak hozzánk Zayn és a haverjai - Hali Blair - vigyorgott rám, majd átkarolta a nyakam.

- Már mondtam, hogy ne ölelgess! - ráztam le magamról a karját.

- Már megint nagyon morcos vagy - lépett mellém Niall.

- Mikor nem az? - kérdezi Stell, mire mindenkiből kitör a röhögés, én pedig nevetés helyett, csak meglököm a barátnőmet.

- Anya, adott neked valamit reggel? - kérdezi Niall. Ja, nem említettem. Niall a testvérem, az ikrem. Vicces, mert hiába ikrek vagyunk, nem hasonlitunk egymásra. Elsősorban ő fiú én pedig lány vagyok. Ő szőke, én pedig barna vagyok. 

- Egy boritékot, hogy adjam oda a tanárnak. Jó, hogy mondod el is felejtettem. - húztam el a számat.

- Ti, testvérek vagytok? - mutatott ránk Harry.

- Igen sajnos.. - húzta el a száját Niall, mire én beleboxoltam a vállába, ő pedig felnevetett, majd magához ölelt.

- Fúj.. - fintorodtam el. Nem fogom neki bevallani, hogy jólesik amikor ilyen viccesen ölelget. 

- Ne fujozz, mert levágom a hajad! - szoritott még erősebben magához, a többiek pedig felnevettek.

- Én meg lehánylak, ha még erősebben szorítasz magadhoz. - nyögtem ki nagy nehezen a mondatot.

- Fújj! - nevetett fel, és röktön el is engedett.

2. Fejezet - Bemutatkozás

- Mindenki üljön le a helyére! - lépett be az osztályfőnök a két friss husival a háta mögött. 

- Ők kik? - kiáltott be az egyik idióta.

- Ha csöndbe maradnátok elmondanám! - korholta le Matt-et Mr.Ross. - Blair. Hányszor mondjam még el neked? Nem kocsmában vagyunk! Vedd le a piszkos bakkancsodat az asztalról! - mutagatott össze vissza, mire én direkt lassan levettem a 'piszkos bakkancsokat' a padról.

- Köszönöm. - bólintott, majd megköszörülte a torkát, és ellépett a két új elől. - Gyerekek ők is az új osztálytársaitok. - mutatott rájuk, nekem pedig a szemem megakadt az egyiken. Hogy miért is? Mert már aztal felidegesített, ahogy engem bámult! 

- Van két szabad hely pakoljatok oda le, majd hozzatok ki egy-egy széket, és meséljetek magatokról. - ült le a tanári asztalta Mr.Ross és végignézte, ahogy a fiúk azt csinálják, amit ő mondott nekik, majd miután leülnek az osztályal szembe, ő felállt, és felénk fordul.

- Na, akkor kezdjük is! Mindenki bemutatkozik! Ki szertné kezdeni? - nézett körbe a tanàr, mire Stell feltette a kezét. - Stella! Remek! Mond el magadról a legfontosabb dolgokat! - bólintott Ross és visszatelepedett az asztalra.

- Hmm legfontosabb dolgokat... - töprengett el. - Stella a nevem. Gondolom ez fontos. 17 éves vagyok. Blair a legjobb barátnőm. Ja és a legfontosabb! - tette fel a kezét. - Szingli! - mondta, mire mindenkiből kitört a nevetés. 

- Ez jó vol! - súgtam neki oda, mire feltartotta a kezét én pedig belecsaptam.

- Rendben. Köszönjük Stella. - mondta a tanár. - Egyéb kérdés? - nézett a két fiúra, mire az egyik feltette a kezét.

- Igen? - mutatott rá Mr.Ross.

-  Megadod a számod? - nézett rá barátnőmre, mire ismét kitört belőlünk a nevetés.

- Ez jó volt! - kiáltotta Brad.

- Hé mi még nem is tudjuk a két srác nevét' - kurjantotta be Matt.

- Harry vagyok. Harry Styles - intett a göndörke.

- Louis Tomlinson - mondta a másik, és rákancsontott a barátnőmre.

- Rendben! A következő! - nézett körbe. - Blair! Tökéletes! Legalább elteszed a mobilod egy kis időre! 

- Mi? De hát nem is jelentkeztem! - értetlenkedtem, majd miután észrevettem, hogy a tanár nem hajlandó velem vitázni, eltettem a telefonom.

- Rendben. Blair vagyok, 17 éves. Utálom, ha bámulnak - néztem itt a göndörkére, aki csak féloldalasan  elmosolyodott - Ha még valamit tudni akarsz kérdezz. 

- Nekem van egy kérdésem! - mondta göndi.

- Tessék - bólintott a tanár.

- Van barátod? - nézett a szemembe.

- Nincs. De nem is kell. - pókerarc. Igen ez mindig bevállik. 

~*~

Mire a többiek is végig bemutatkoztak, az órának ( hála az istennek ) vége lett, és megettünk, le kémia órára.

- Cuki ez a Louis - mondta Stella.

- Hah. Neked mindenki cuki. - nevettem fel.

- Mi? Nem is igaz! Csak az cuki, aki cuki. - nevetett ő is.

- Hát persze. - böktem meg óvatosan, és továbbsétaltunk az előadó terem elé.

- Remelélem hozzánk ültetik be őket. Hisz csak mellettünk van hely. - ült le Stell izgatottan.

- Hát én kevésbé remélem. - horkantam fel.

- Most miért? Mi bajod van velük?

- A göndör. Folyton bámul, és ez kikészít! - mondtam, és úgy csináltam mint ha a hajamat tépkedném.

- Mindenki a helyére! - szólalt meg a csengővel egyszerre a tanárnő.

- A két új álljon meg itt. Mindjárt megmondom nektek, hogy hová ültök - nézett körbe - áh'm! Meg is van! Blair és Stella mellett pont van két hely! - mutatott ránk.

- Nem igaz.. - motyogtam magamban, majd lehajtottam a fejem a kezemre.

1. Fejezet - Monday

Reggel telefonom idegesítő csörgésére kelni, ami azt jelenti, hogy iskolába kell mennem, a legjobb érzés a világon. Ja, nem! 

Miután kinyomtam azt az idegesítő zajt, nagy nehezen felálltam, és elcsoszogtam a gardróbba, hogy előkutassak magamnak valami elviselhető ruhát.

Mivel a sok fekete nadrágjaim közül nem volt nehéz választanom, ezért csak kikaptam egyet a szekrényből, ugyan úgy egy fekete felsőt is, majd mentem is be a fürdőszobába.

~*~

Mire elkészültem mindennel, Anya is felkelt, és beengedte legjobb barátnőmet Stellát.

- Szia csajos - köszönt boldogan,

- Helló - mosolyogtam holt fáradtan.

- Húha, valaki nagyon sokáig bulizhatott tegnap este - vigyorodott el, majd oldaba bökött, és mivel éppen egy lábon álltam, ( mert a cipőmet próbáltam magamraküszködni ) ezért elterültem a padlón.

- Kicsim, ne a ruháddal moss fel kérlek! - állt meg előttem Anya.

- Stell meglökött és elestem. Nem az én hibám - emeltem fel a kezem, hogy felsegítsenek.

- Hát persze - mosolygott Anya. - Tessék, ezt add oda a tanárnak! - adott a kezembe egy boritékot.

- Okés, de mi most megyünk, mert a végén még elkésünk - nyomtam egy puszit az arcára.

- Rendben! Jók legyetek! Puszi! - intett, majd miután kiléptünk az ajtón azt bezárta.

~*~

- Hát akkor maszkot fel! - dünnyogtem magamban.

- Tudod Blair nem értem, hogy miért adod ki magad a suliban ilyennek. - vetette fel a mindennapos témat Stell - Mindenből ötös vagy, csodálatos életed van. És kedves is vagy. Mégis mindenki fél tőled! - nevetett fel.

- Hányszor mondjam még el? - nyögtem fel fájdalmasan. - Tudod jól, hogy amikor jókislány voltam mindenki csak kihasznált és megbántott. - tettem el a fülhallgatóm.

- Tudom, tudom. - sóhajtott egyet. Ő az egyetlen, aki tud rólam mindent, ő az aki gyerek korom óta ismer engem és soha nem ítélt el. Velem van mindig mindenben. Akár rosszban akár jóban, egy igazi barát.

- Nem tudom, hogy hallottad e... - álltunk meg a büfé ablaka előtt - De új osztálytársunk jön. Illetve jönnek, mert ketten vannak. - pillantott rám, majd behajolt a büfés nénihez, és vett magának egy melegszendvicset nekem pedig egy Twixet és egy Ice Teát.

- Köszi - vettem el tőle mosolyogva - Amúgy nem tudtam. Fiú, vagy lány jön? - bontottam fel a Teám, majd beleittam. 

- Két fiú. Állitólag nagyon cukik - harapott bele a szendvicsébe, majd miután beléptünk a termünkbe, én ledobtam a táskám a pad mellé, és leülve a székemre felraktam a lábam a padra, elővettem a telefonom és felléptem Facebookra. Stell pedig leült mellém, majd tovább hablatyt az új fiúkról, egészen addig, amígy meg mem szólalt a csengő.